A krónikus hasnyálmirigy lassan lerombolja a hasnyálmirigyet, nem képes önmagában áthaladni. A gyulladás komplikációi nagyon súlyosak: ezek a mirigyszövet szöveti sérülései, vérzés, a hamis ciszta kialakulása folyadék és szövetmaradványokkal. Emellett a hasnyálmirigy-enzimek és toxinok bejuthatnak a véráramba, és ez veszélyezteti a szív, tüdő, vesék és egyéb szervek károsodását.
A legsúlyosabb, mind a diagnózisban, mind a kezelés szempontjából a vérzés a fő hasnyálmirigy-csatorna, a krónikus számszerű hasnyálmirigy-gyulladásban.
Akut hasnyálmirigy-gyulladásban ritkán fordul elő masszív vérzés, de a beteg halálához vezethet. Ilyen vérzés fordulhat elő a retroperitoneális térben, a hasüregben és a gasztrointesztinális traktus lumenében. Ezeket a hasnyálmirigy közelében elhelyezkedő hajók arteriális falának okozzák, beleértve egy nagy artériát is.
Az akut hasnyálmirigy-gyulladás támadása mindig váratlan, rövid ideig tart, de a gyulladt mirigy enzimje, amely bejut a véráramba, nagyon veszélyes minden más szerv számára. Ha a hasnyálmirigyben vérzés lép fel, akkor a helyzet fenyegetést jelent a beteg életére.
A hasnyálmirigy-rák vérzése
A rosszindulatú daganatok vérzése, melynek lokalizációja a gyomor, nyilvánvaló bizonyíték az új patológiai formációk kialakulására. Az emésztőrendszer ilyen jellegű megsértése a betegség kritikus szakaszát jelzi, és azonnali beavatkozást igényel a beteg testében.
A hasnyálmirigy-rák vérzése a parenchymális jellegű, melyet a nyálkahártyán kívül elhelyezkedő daganatos erek vérének rendszeres bevitele jellemez. Bőséges vérzést figyeltek meg olyan betegeknél, akik a fekélyes rákos megbetegedésben szenvednek, amelyek tünetei kedvezőek az erek falainak elválasztása szempontjából. A masszív vérzések leginkább a nekrózis és a leiomyomák számára jellemzőek, és a legveszélyesebbek, mivel a tapasztalt orvosok időben történő segítségnyújtása hiányában súlyos következményekkel járhatnak az emberi testre, sőt a halálra is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a hasnyálmirigyrákos vérzés kialakulása a páciens életvesztésének első jele, és sok esetben halálos kimenetelű.