A bélgyulladás diagnózisát megelőzően a szakorvosnak számos vizsgálatot kell végeznie, vagyis olyan diagnózist, amely segít nemcsak a betegség változásának pontos meghatározásában, hanem a megfelelő kezelési taktikában is. Ez utóbbi annak a ténynek tudható be, hogy az enteritisz különféle fajtákkal rendelkezik, ezért megfelelő kezelés céljából kutatást kell végezni.
Az alapos interjú és a páciens története a gasztroenterológusnak elegendő adattal látja el az elsődleges diagnózist. Megerősítésként a peritoneális fal általános vizsgálata, tapintása és ütőereje szolgál.
Laboratóriumi módszerek az enteritisz diagnózisára
Az egyik laboratóriumi módszer egy coprogram, ahol a makroszkópos vizsgálat a konzisztenciát, a színt és a szagot tárja fel. Mikroszkópos vizsgálatnak köszönhetően számos izomrost( createrorrhea), keményítő( amylorea) és zsír( steatorrhea) jelenlétét lehet kimutatni. Bélgyulladás esetén a savas-lúgos környezet mutatója elsősorban megváltozik.
Szintén szakemberrel rendelkezik, hogy funkcionális teszteket hajtson végre a vékonybél üregében lévő abszorpciós folyamat megsértésének diagnosztizálására. Ezt a fajta elemzést abszorpciós tesztnek is nevezik. Ebben az esetben meghatározzuk a szénhidrátok és a vérben, vizeletben és nyálban lévő egyéb anyagok mennyiségét, amelyeket az elemzés előtt vettünk. Mivel ilyen anyagok D-xilózból és jód-káliumból mintát készíthetnek. Ezek az anyagok a szervezetből kiválasztódnak a vesék munkáján keresztül. Ha a szívási folyamat nem sérült, vagyis nincs betegség, akkor 25 g xilóz után 5 g anyagot ürül ki a vizelettel 5 órán belül. Abban az esetben, ha a bélgyulladás még létezik, akkor a xilóz kiválasztódik a testből a székletből. A zsírok felszívódásának meghatározásához különböző típusú radioizotóp technikákat alkalmaznak.
A bélgyulladás expressz diagnosztikájához hidrogén- és szénhidrátos teszteket lehet végezni. Ehhez 50 g glükózt és szénhidrátot fecskendeznek be a szervezetbe, majd a vércukorszintet óvatosan 15 percenként egy órán keresztül megfigyeljük. Abban az esetben, ha az első órában a glükózszint a vérkészítményben nem növekedett, ez azt jelezheti, hogy a szívási folyamat sérül, vagyis lehetséges a krónikus enteritisz diagnosztizálása.
Az Einoperfusion módszerének segítségével a bélfunkció rendellenességeinek felderítése molekuláris és celluláris szinten lehetséges.
A széklet bakteriológiai diagnosztizálása lehetőséget nyújt az okok azonosítására, amely miatt az enteritisz kialakulása megkezdődött. A vér biokémiai elemzésének köszönhetően felismerhető a malabszorpciós szindróma jele.
Endoszkópos és röntgen diagnosztika az enteritiszgyuláról
Az endoszkópos vizsgálat elvégzése nagyon nehéz. Az endoszkóphoz való hozzáférést csak a terminális szakaszok biztosítják: a nyakcsiga és a csípőcsont perifériális része. Az ilyen felmérés elvégzésének folyamán egy mucosalis biopsziás mintát veszünk a szövettani elemzéshez. Az
röntgenvizsgálatot a bélgyulladás diagnózisára kontrasztanyagok bevezetésével végezzük, melynek következtében a hajtogatott szerkezet változik, szegmentális elváltozásokat és tumorképződést mutatnak ki, valamint a fekélyek jelenlétét.