Az ascites meghatározására számos módszer létezik: a beteg vizuális vizsgálata, instrumentális diagnosztika és laboratóriumi vizsgálatok. A kutatás első két területe segít meg azonosítani a felesleges folyadék jelenlétét a hasban, a harmadik pedig a betegség okainak megtalálására szolgál. Normális esetben az egészséges személynek a zsigeri és a paritális peritoneum között csak 75 ml ultrafiltrátja van. Segít megszüntetni a súrlódás folyamatát két egymással szoros kapcsolatban álló szerv között( pl. A kis és a vastagbél).Manapság az ascitesek diagnózisa akkor történik, amikor a folyadék térfogata 1,5 literre nő.
Ha a beteg ascites, a diagnózis a patológiás állapot anamnézisének gyűjteményével kezdődik. Mindenekelőtt a meglévő panaszokat azonosítják és rögzítik. Fontos megismerni, hogy megjelentek-e az aszcitesek első tünetei, mi kötődik a beteghez, van-e krónikus betegség. Az orvos feltétlenül megkérdezi az előző betegségeket, a műtétek, a fertőzések jelenlétét.
A szemrevételezést ezután elvégzik. Megvizsgáljuk a has térfogatát, megvizsgáljuk a bőr állapotát. Az ascites meghatározásának kérdésére válaszolva minden tapasztalt orvos figyelemmel kíséri majd a has, a feszes, átlátszó bőrt, ami nagyon sima az érintésre. A tapintás során kiderül a bőr diffúz bonyolultsága. Amikor a peritoneumban lévő folyadék fokozatosan felhalmozódik, az alsó bordák emelkednek, és a mellkas alsó része megnagyobbodik. A légzés során a membrán fokozatosan bekapcsolódik, és ez is láthatóvá válik, ami azt jelenti, hogy megerősíti a diagnózist.
Ha ascites gyanúja merül fel, a további diagnózis ütőhangszerek alkalmazásával történik. A páciens hajlamos helyzetbe kerül, a folyadék elhagyja a hátsó alsó részeket, a levegővel telített bél, éppen ellenkezőleg, lebeg. A peritoneum felsõ falán tapogatva lehetõvé válik, hogy feltárjuk a gyilkosság hangját, az alsó részeken lévõ ütések hullámot idéznek elõ.A timpanikus hang jelenléte arra utal, hogy legalább fele vagy két liter víz felgyülemlett a gyomorban. A kisebb térfogatú ütőhangolók jelenléte nem teszi lehetővé az azonosulást, ebben az esetben a diagnózis másképp igazolódik.
Ascites
instrumentális diagnózisa A korábbi szakaszokban az ascitesek diagnózisát röntgensugarakkal végzik. Megmutathatja a folyadék mennyiségének jelenlétét. De csak ultrahang és tomográfia segítségével lehet meghatározni a térfogatát, az ultrahangos aszciták anechogénnek tűnnek, ritka echogén zárványokkal. Az ultrahang segítségével megismerheti az ascites( májcirrhosis, alkoholos hepatitis, veseelégtelenség, Budd-szindróma, hasnyálmirigy-betegség, epehólyag vagy epevezeték) okát.
Ugyanaz az ultrahang mutatja meg, ha a kismedencei szervek gyulladása, a hasüreg tumorai vannak. Az ascitesek diagnózisának tisztázása érdekében a számítógépes tomográfia is segít. A háromfázisú kontrasztvizsgálat, valamint a mágneses rezonancia képalkotás akkor is alkalmas, ha az aszcites diagnózis az onkológia következménye lehet.
Ha az orvos gyanítja az ascites fejlődésének bármely különös okait, további módszereket írhat fel az instrumentális aszcites meghatározásra:
- A Dopplerográfia kimutathatja a szív vénás vérátáramlását.
- Hepatoscytigráfiát alkalmaznak vélhetően vesebetegségre.
- Az Ezofogastroszkópia megerősíti a gyomor és a nyelőcső varicose vein jelenlétét.
Ascites
laboratóriumi diagnosztikája A laboratóriumi diagnosztikát aktívan használják a hydrocele etiológiájának kimutatására. A betegnél a következőket rendelik hozzá:
- A vér és a vizelet általános elemzése.
- Biokémiai vérvizsgálat.
- HBsAg és anti-HBs elemzése( megerősíti a vírusos hepatitis jelenlétét).
- Rivolta teszt.
Az ascites meghatározásának módjáról szólva a szakértők figyelmet fordítanak a laparocentézis folyamatára. Segítségével összegyűlik a hasban felhalmozódó folyadék.Összetételét is gondosan tanulmányozták. Szakemberek azonosítják:
- A gyulladásos sejtek száma.
- A neutrofilek száma.
- A fehérje mennyisége a vérben.
- Tuberkulózis kórokozó jelenléte vagy hiánya.
- Az enzimek glükózszintje és minőségi összetétele.
- A rosszindulatú sejtek jelenléte vagy hiánya.
Ezen túlmenően, folyadék felhasználásával a szakértők bakteriális vetést és fertőzés lehetőségét azonosítják. Egy ilyen diagnózis segít megelőzni a rosszabb előrejelzéseket.
Az ascitesek differenciáldiagnosztikai vizsgálata
A betegség megjelenési formái hasonlóak lehetnek a petefészek-ciszták, a mezentéria vagy a retroperitoneális ciszta tüneteivel. Az oktatás néha kitölti a peritoneum teljes üregét, így egy nagy, lekerekített hasa jelenik meg. A hasonló kóros állapot kizárásához a differenciáldiagnosztika segít, ebben az esetben az ascites meghatározására szolgáló módszerek az olyan tünetek kizárásának elvén alapulnak, amelyek nem illeszkednek a hydrocephalus anamnézisébe vagy etimológiájába. Napjainkban az ascitesek differenciáldiagnózisát igen aktív módon alkalmazzák, ahol a fent leírt összes diagnosztikai módszer alkalmazható.